zhivar.org
Elvakult felfedezők készülődtek, majd elindultak az ismeretlen felé szánnal, kutyákkal, gyilkos elszántsággal, hogy most majd rátalálnak következő életükre. Aztán beérték az előzővel, álltak csodálkozva, s nem hitték a nyilvánvalót. Dombi is így hajolt fölém, és lelkesen a magasba emelt, mint elsőszüléses bába a vakarékot, Gedőkém, de hiszen ez a te kislányod, Gedőkém, megmondtam neked, hogy az nem lehet igaz, láthatod, ez él. Próbálták lehámozni rólam piros overallomat, a cipzár beakadhatott valahol, nem engedett, repültem egyiktől a másikig, de esetlen ujjaik között elvesztek a finomságok, testemet kezükre formálták, és labdaként kapkodtak. Pattogtam, suhogva vettem a levegőt, ők pedig káromkodtak, ha leejtettek, aztán sportosan beletörődtek a vereségbe, hiszen legjobb formájukat hozták, különben se bújhattam ki a bőrömből, belátták, hogy nem vagyok kígyó, csak Dombi sziszegte, Gedőkém, hagyjuk a fenébe, ez maga az alma, bűn lenne meghámozni, a héja alatt a lényeg, attól ilyen szép kerekded és piros.
Rendszerváltások, kulturális átalakulások környékén gyakori a bizonytalanság, és ez a köztes helyzet néha igen különleges tárgyakat, legendákat, mémeket szül. Ezeket eleveníti fel Szolnoki József Homeopatikus valóság című kiállítása, melyről az blog számol be. A kiállításon feltűnik például a sopronbánfalvai templom szekkórészletének eredeti nagyságú reprodukciója, amelyen Szent Mihály arkangyal legyőzi a Sztálin arcával megfestett ördögöt, valamint a sörrel koccintás legendája is, amelynek ugyan nincs sok történelmi alapja, ennek ellenére él és virágzik - még a hagyományt a legenda szerint feloldó 150. évforduló után is. Ha kíváncsi a sztálinarcú ördögre, kattintson a blogra! Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor! A HVG a következő generáció tájékozódásának segítésére támogatói programot hirdet. Sokszor nehéz körülmények között élő tehetséges fiatalok számára kívánunk veletek közösen rendszeres tájékozódási lehetőséget biztosítani.
De azért csak van valami középút? Természetesen van. Mi, magyarok verhetetlenek vagyunk abban, ha kiskaput kell találni. Ilyen, hogy ha elkerülhetetlen a koccintás, és nem akarunk kilógni a társaságból, akkor a poharat tartó kéz kisujját érintjük össze. Ennek persze több hátránya is van, főleg járványidőszakban, és igazából csak a dobozos söröknél kényelmes megoldás, korsónál szinte megoldhatatlan feladat. Maradna az asztalhoz koppantás, de az meg részben osztrák módi, vagyis szóba sem jöhet. Ha nem tudjuk megúszni a koccintást, és biztosra akarunk menni, egy "Vesszen Haynau! " felkiáltással legitimálhatjuk az aktust. Összegzés Az aradi vértanúk emléke előtt tisztelgő legendában nem is az a fontos, hogy van-e valóságalapja. Olyan szokásról van szó, amely a világon egyedülálló módon vált az nemzeti emlékezet részévé, a sokat emlegetett összefogás egyik ritka példájaként. Egy évekkel ezelőtti felmérés szerint is már csak a magyarok fele tartja a szokást, és egyre kevesebb fiatal hallott róla.
Gondolom az őseink tisztelete nem marhaság!!! 2015. 8. 09:15 Hasznos számodra ez a válasz? 5/11 anonim válasza: 100% NEM IGAZ, hogy a szabadságharc bukását és a kivégzést sörrel ünnepelték az osztrákok! A hiteles történet ezzel kapcsolatosan a következő: A kiegyezés után az osztrák – magyar kereskedelem erősen fellendült, így az osztrák sör – a magyar borok rovására – egyre nagyobb teret hódított. A sör fogyasztás visszaszorítása érdekébe találta ki egy élelmes borkereskedő a korabeli reklám szlogent, - mely szerint "a magyar ember nem iszik sört, mert az osztrákok ezzel ünnepelték az Aradi 13-at" Ezt szinte mindenki elhitte, és a köztudatba szinte tényként maradt meg. 9. 04:25 Hasznos számodra ez a válasz? 6/11 anonim válasza: 75% Mert azt hiszik, hogy ezzel nagyon jópofát mondanak. 10:42 Hasznos számodra ez a válasz? 7/11 anonim válasza: 93% Vannak elvek. Ezekre születnek mítoszok. A mítoszok ferdülnek. Aki nem akar sörrel koccintani nem koccint, aki ezt nem tartja tiszteletben, az tiszteletlen.