zhivar.org
2014. augusztus 6. 14:12 Az idős Kossuth Lajos gyönyörűen beszélt magyarul, Theodore Roosevelt búgó hangon adta elő kampánybeszédét, Robert Capa utánozhatatlan akcentussal ejtette ki melankolikus szavait. De vajon milyen volt Lenin, Edison vagy a déli-sarki expedícióját taglaló Shackleton beszéde? Összeállításunkban olyan történelmi személyeket mutatunk be, akiknek a hangját még a technika hőskorában rögzítették. Theodore Roosevelt kampánybeszéde Az Egyesült Államok 1901 és 1909 között hivatalban lévő 26. elnöke, az 1906-ban béke Nobel-díjat kapó Theodore Roosevelt második elnökségi ciklusa végén nem jelöltette újra magát az 1909. évi elnökválasztáson, hanem néhány évre visszavonult. Ezen időszak alatt járt afrikai vadászaton, találkozott a német császárral, de még Magyarországon is megfordult. Mivel elégedetlen volt utóda, William Howard Taft elnök politikájával, Roosevelt "bejelentkezett" az 1913-as elnökválasztásra. A Republikánus Párt azonban nem őt, hanem a hivatalban lévő Taftot támogatta, így Roosevelt a Progresszív Republikánus Szövetség elnökjelöltje lett.
Mivel a rendkívül sérülékeny, átlagosan 30-40 lejátszásra »hitelesített« viaszhengereket több százszor is leforgatták, erősen megrongálódtak, ráadásul a három hengerből egy 1919-ben el is veszett. A fennmaradt kettőből az egyik törött, a másik repedt állapotban került be 1932 végén, 1933 elején a Magyar Nemzeti Múzeumba Felner Károly ajándékaként, a Pesti Hírlap szerkesztősége közvetítésével, egyéb Kossuth-ereklyékkel együtt.
Kossuth Lajos idegenkedett az új technológiától, de némi leleménnyel sikerült rávenni arra, hogy fonográfhengereken örökítsék meg beszédét. Különös idővonalon halad a történelem. A jelenből nézve azt hisszük, minden, amit magunk mögött hagytunk, az a múlt. Miközben az onnan eredő emlékek határozzák meg napjaink perceit, óráit. Az elmúlt évek és évszázadok pedig itt ülnek a nyakunkon. Vessünk például egy pillantást a következő videóra. Szinte hihetetlen, hogy a felvételen maga Görgei Artúr (más iratban Görgey Arthur), az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc legendás honvédtábornoka látható. A történelemkönyvekben csupán festményekkel illusztrálják, idealizált művészi környezetben ábrázolják csata közben, vitázva Kossuth Lajossal, vagy éppen délceg tábornokként feszít a lapokon. Az 1908-ban forgatott hangtalan filmecskén mégis valóságában, igaz, már aggastyánként figyelhetjük meg mozgását. Lám, a történelem idővonalán mégsem távoli a múlt. Ebből a felvételből semmi nem derül ki abból, hogy az amúgy vegyész végzettségű Görgei Artúr a szabadságharc után sokáig száműzetésben, osztrák rendőri felügyelet alatt élt, haza csak a kiegyezést (1867) követően térhetett, öregkori napjait állami nyugdíjból élte.
Ha egyáltalán. Fotó: -a- hirdetés 24 óra hírei - 700 menekültet fogadtak a fővárosban Kábítószer-kereskedőt fogtak Győrben Húsvét - Maradék nélkül Tiszta Hawaii" A Biodóm sorsa bizonytalan Már a Bundesliga is kiverte a biztosítékot az orosz tévében
Régen elfeledett korongkincsre bukkantam nosztalgiázásra ritkán késztető, terjedelmes fekete koronggyűjteményemben. Éppen negyven éve került vinyl lemezre, közkeletűbb, de téves nevén bakelitre Kossuth Lajos hangja. Ez a negyvenötös fordulatszámú EP került most megint elő lemezeim újbóli leporolása, rendezgetése közben. A Hungaroton gondozásában megjelent csillogó lemezke Kossuth 1890. október 20-án Torinóban elmondott beszédének egyik részletét tartalmazza. Különös élmény meghallgatni ezt a hatvannégy másodperces beszédrészletet, amelyet a torinói remete négy évvel a halála előtt, 1890. szeptember huszadikán mondott el az aradi vértanúk emlékművének október hatodikai leleplezése előtt. A fonográfhengeren rögzített beszédet turini, azaz torinói otthonában rögzítették és az aradi vértanúk napján játszották le az emlékműnél. Ezt a hangkülönlegességet 1977-ben találta meg és tette nyilvánosan elérhetővé Hegyi-Füstös István református lelkipásztor, rádiós író és szerkesztő. A hatvannégy másodperces felvétel azért is unikum, mert Kossuth személyében a legkorábban született magyar emberről is szó van, akinek a hangja megőrződött az utókornak.
Az 1912. évben így három jelölt kampányolt: a republikánus színekben induló Taft, a demokraták által támogatott Woodrow Wilson, valamint Roosevelt, aki az "Új nacionalizmus" nevű programjában a munkakörülmények javítását, valamint jövedelemadót ígért választóinak. Az alább hallható beszédet 1912. augusztus 6-án egy chicagói rendezvényen mondta el. Érdekesség, hogy két hónappal később, 1912. október 14-én egy másik politikai kampánygyűlésen merényletet követtek el ellene. Bár a lövés közvetlen közelről érte, csak izomsérülést okozott, s a kitartó politikus sebesülten is megtartotta több mint egyórás beszédét, mielőtt kórházba vitték. 1913-ban végül nem ő, hanem Wilson költözhetett be a Fehér Házba. A beszéd így kezdődik: "Azért léteznek politikai pártok, hogy megóvják a felelős kormányt és hogy végrehajtsák a nép akaratát. A két nagy régi párt honatyái közül sokan azonban ezt elfeledték. Ahelyett, hogy az általános jólétért tettek volna, a korrupció eszközeivé váltak... " Kossuth Lajos "aradi szónoklata" Robert Capa a rádióban Lenin feltüzelő beszédei Edison, a "hasbeszélő" Ernest Shackleton, a felfedező Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Főoldal | Vélemény Régen elfeledett korongkincsre bukkantam nosztalgiázásra ritkán késztető, terjedelmes fekete koronggyűjteményemben. Éppen negyven éve került vinyl lemezre, közkeletűbb, de téves nevén bakelitre Kossuth Lajos hangja. Ez a negyvenötös fordulatszámú EP került most megint elő lemezeim újbóli leporolása, rendezgetése közben. A Hungaroton gondozásában megjelent csillogó lemezke Kossuth 1890. október 20-án Torinóban elmondott beszédének egyik részletét tartalmazza. Különös élmény meghallgatni ezt a hatvannégy másodperces beszédrészletet, amelyet a torinói remete négy évvel a halála előtt, 1890. szeptember huszadikán mondott el az aradi vértanúk emlékművének október hatodikai leleplezése előtt. A fonográfhengeren rögzített beszédet turini, azaz torinói otthonában rögzítették és az aradi vértanúk napján játszották le az emlékműnél. Ezt a hangkülönlegességet 1977-ben találta meg és tette nyilvánosan elérhetővé Hegyi-Füstös István református lelkipásztor, rádiós író és szerkesztő.